A Flashbag babzsákok története 2006-ra nyúlik vissza. 2006 október végén megvásároltuk életünk első lakását, felhasználva az összes létező megtakarításunkat, kiegészítve egy jó nagy adag lakáshitellel. A beköltözés után nyilvánvalóvá vált, hogy alig vannak bútoraink és, hogy nem tudunk új bútorokat vásárolni magunknak. A barátok, ismerősök viszont sorra bejelentkeztek, hogy jönnének megnézni az új lakásunkat. Mindenképpen kellett tehát valami bútor, amire le tudnak ülni a vendégek és mi is 🙂 Elkezdtünk gondolkodni, hogyan tudnánk csinálni magunknak valami bútor-féleséget. Mivel igazán kanapénk sem volt, ezért olyan valamiben gondolkodtunk, ami elég nagy és elég kényelmes ahhoz, hogy hosszabb időn keresztül üljünk benne. Ekkor került a kezünkbe a 80-as évekből megörökölt kis „csepp” formájú műbőr babzsák, amit a költözéskor hoztunk magunkkal otthonról. Rájöttünk, hogy ha ez ilyen kis méretben is ilyen kényelmes tud lenni, akkor mi lenne, ha készítenénk ebből valami nagyobbat. Mindenképpen valami új formát, és sokkal-sokkal nagyobbat szerettünk volna. Vettünk egy csomó polisztirol golyót (akkoriban még elég olcsó volt) és beletöltöttük először egy ágynemű huzatba az egészet 😀 Persze jól be kellett varrni a száját a huzatnak (varrógép híján kézzel), hogy ne szökjenek ki a golyócskák. Rájöttünk, hogy valami nagyon izgalmasat sikerült csinálnunk. Az ágyneműhuzat megtöltve polisztirol golyókkal olyan, mint egy óriási párna. Rá lehet feküdni, mint egy ágyra, de az élére állítva olyan, mint egy nyugágy. A rövidebbik élére állítva pedig egyfajta fura fotel lesz belőle. Szóval hatalmas, és rengeteg módon is lehet használni. 

Ez volt az első babzsákunk. Persze az ágyneműhuzatot nem erre találták ki. Sem az anyaga, sem a varrása nem volt alkalmas rá, hogy erre használjuk, de az ötletünk jónak bizonyult. Egy közeli munkaruházati textilt árusító üzletben vásároltunk pár méter erős munkaruha anyagot és cérnát. Egy ismerősünket megkértük, hogy varrja meg az anyagot úgy, mint egy ágynemű huzatot. A végére tegyen egy cipzárat, hogy a golyókat bele tudjuk tenni. Elkészült tehát az első saját babzsákunk!

Szuper kényelmes volt, órákat lehetett benne ülni, és a legnagyobb meglepetésünkre a barátainknak is annyira megtetszett, hogy kértek minket, nekik is csináljunk ilyen babzsákot.  

Pár hétre rá, vásároltunk egy olcsó, öreg, leselejtezett kelet-német Textima ipari varrógépet (ami a mai napig megvan és nem lett fiatalabb) és elkezdtük gyártani a baráti megrendeléseket.

Innen indult minden!